|
Csak nézek bambán ...
2009. február 13., péntek
A prömier minden szempontból egy hatalmas buli. A nézők már összetételüknél fogva is másként állnak az előadáshoz, mint normál alkalmakkor. Lelkesebbek. Nagyon lelkesek, és ez nekem szörnyen tetszett, mert én is az voltam, de még inkább az lettem, hatalmas volt az ováció, nagyon-nagyon sokszor kellett visszajönni a színészeknek, de élvezték. SZUPER VOLT!
Julian Crouch, Phelim McDermott: Jógyerekek képeskönyve
rémvarieté FELNŐTTEKNEK - Örkény István Színház
Zene és dalszövegek: The Tiger Lillies; Magyar változatot írta: Parti Nagy Lajos
Játsszák: Dr Roboz: Gálffi László •
Dr Chor: Máthé Zsolt • Anyusunk: Széles László •
Apususnk: Csuja Imre •
Petike: Bíró Kriszta •
Jannika: Für Anikó •
Robika: Hámori Gabriella •
Fricike: Kerekes Éva •
Konrádka: Pogány Judit •
Fülöpke: Takács Nóra Diána •
Augusztinka: Debreczeny Csaba •
Hennike: Polgár Csaba; Rendező: Ascher Tamás;
[úgy kezdődött az este, hogy beléptem a színházba, és szembe találtam magam a rendezővel. aztán észre kellett vennem, hogy rengeteg híresség várakozik az előtérben, zenész, író, rendező, politikus, több színész, és néhány arc, akiket az Örkényből és a Tháliából már látásból ismerek. Láttam Parti Nagy Lajost és Esztergályos Károlyt, e két férfiú volt számomra az est csúcspontja, az előadást leszámítva.
A darab érdekes, a szöveg tele jónál jobb poénokkal, és persze leginkább a színészek játéka az, amitől imádni lehet. Gálffiról mit is mondhatnék... egy csoda, és nem kell ehhez elfogultnak lenni. Széles László valami fergeteges és Csuja Imre méltó párja. A gyerekeket játszók egytől egyig fantasztikusak. A Jannikás jelenet az egyik kedvencem, ő szegény vízbefúl és megeszik a halak, és ez ékes bizonyíték arra, hogy "az élet végén a hal áll". Ötletes, ahogy megoldják Robi repülését. És meg kell még említenem Máthé Zsoltot, dr Roboz segédjét, aki tökéletesen asszisztál Gálffi mellett.
Szóval: nagyon élveztem, megyek még... a Kossuth-díjast tisztelettel imádom! (nagyon tetszett, ahogy még a kezdetekkor lereagálta a hátam mögött egyfolytában vihogó hölgyet. remélem ő nem kapott cukrot a bácsitól; nekem van, bibibí - kettő). Úgy érzem, kifejezetten rá íródott ezt a szerep, de legalábbis nagyon megtalálta őt; jól hangzanak szájából az idézetek, főleg Hamlet...]
|