Lenni vagy nem lenni - Vígszín   ház

Molnár Ferenc - Doktor úr - József Attila Színház

Unalmamban kapcsolgattam a tévét, m1-re érve magyar filmet találtam. Kerekes Éva miatt maradtam, és bár nem tudtam, mégis biztos voltam benne, hogy Egressy darabot lárok. És valóban - Nyár utca, nem megy tovább. Igazi Egressy-ízű abszurd (nem Szappanból jöttem rá a szerzőre), hatalmas szereplőgárdával (többek között Kerekes Éva, Lengyel Ferenc, Haumann Péter, Keresztes Tamás...). Rendező Vecsernyés János

csak most jutottam ide, pedig indokolt lett volna lejegyezni a nem elfelednivalókat. ott hagytam abba, hogy soha még (ez a helyre és az érzésre is vonatkozott) aztán közeledni látszottak az ünnepek, előbb is értek utol, mint számítottam rá, azóta se tértem magamhoz a meglepetéstől, ami azóta örömbe ment át. talán először kaptam igazán nagy és hasznos ajándékot. azóta is élvezem, és fel nem foghatom, hogy nekem van ilyenem... és imádom, és vigyorgok, mint a vadalma (van ilyen mondás?)

aztán valóban megérkeztek az ünnepek, kicsit nehezen viselem, de már mindjárt vége. még egy hét pihenés, aztán kezdődik minden előről, remélem azért lesz, ami ott folytatódik, ahol abbamaradt. (a szerelésre gondolok)

soha még

Egy elmebeteg nő naplója - Szabadkai Népszínház Magyar Társulata - Thália Színház

Gizella: G. Erdélyi Hermina, Csáth: Pálfi Ervin, Fiatalabb veszélyes fiú, bolond, orvos: Szőke Attila, Idősebb veszélyes fiú, bolond, orvos: Ralbovszki Csaba, Bolond, orvos, Narrátor: Kovács Nemes Andor, Sebész, bolond, orvos: Pesitz Mónika, Rendező: Dömötör András

[tervben volt, elsősorban Pálfi Ervin miatt, de anyagi okokból, nem volt szorgalmazva, mígnem levelet hozott az e-posta, és lehetőségem nyílt féláron jegyhez jutni, ez úton is köszönet érte; nagyon örülök, főleg a színészi játék miatt, hogy mégis sikerült megnéznem.]

Molnár Ferenc - Üvegcipő - Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház/Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház/ - József Attila Színház

Irma: TARPAI VIKTÓRIA, Sipos: KACSUR ANDRÁS, Adél: BÉRES ILDIKÓ, Császár Pali: FERENCI ATTILA, Házmesterné: VASS MAGDOLNA, Házmester: SZABÓ IMRE, Rendőrtanácsos/pap/cigány: IVASKOVICS VIKTOR, Adél anyja/társalkodónő: KACSUR ANDREA, Roticsné/szakácsnő: OROSZ IBOLYA, Keczeli Ilona/Julcsi cseléd: GÁL NATÁLIA, Stetner úr/őrmester: SŐTÉR ISTVÁN, Viola: DOMÁRECKÁJÁ JÚLIA, Gál kapitány/ajtónálló/fényképész/cigány: KRÉMER SÁNDOR; Rendező: Árkosi Árpád

[imádom ezt a darabot. persze számomra az Örkény felülmúlhatatlan, ott annyira tökéletes volt a szereposztás. a szolnoki Irma (Molnár Nikolett) utoléri Hámori Gabit. Itt számomra Adél halványabb volt a vártnál, de összességében szerethető társulat,  örülök, hogy láthattam.]

Molnár Ferenc - Az üvegcipő

Első mondat:

Bimm, kilenc

[imádom. külön megvettem diákkönyvtárban, hogy magammal hordhassam (a Molnár összes olyan vaskos és nehéz, ráadásul drága is volt, hogy nem cipelném mindenhová magammal). a szolnoki előadást zsinórban háromszor megnéztem (tv felvétel), holnap megyek a Beregszászi Színház vendégjátékára, szóval teljes Üvegcipő-lázban égek]

***

Hogy tudnálak most gyűlölni, ha szeretnélek.

te jó ég, de régen írtam ide, pedig lett volna mit, csak nem tudom...

mindegy, ma úgysem találok semmit fontosnak. dühös vagyok, mert a bányában összekülönböztem a kápóval. szerintem igazam volt, de már abban sem vagyok biztos, hogy érdemes volt megszólalnom. oda se neki. volt már rosszabb is.

boldog születésnapot a ma ünneplőknek, különös tekintettel az 59 éves férfi színművészekre.

Lope de Vega - A kertész kutyája - Vígszínház

Rendező: Ács János

[kényszerűen választott bérletes előadás (amit szívesen megnéztem volna, nincs a repertoárban), nem bántam meg.) Eszenyi fergeteges, a rendezés nekem bejött.]

ó te jó ég

Na, mi minden is történt... szerintem nem sok mindenre emlékszem.

- Ami biztos augusztus 20-án "együtt volt az ország"... Országtorta: Barackos kölestorta. Nekem nagyon bejött. - Közben megkezdtem félnapos önmegvalósításomat, délutánonként nagyon kreatív vagyok. - 24-én megint nagyon-nagyon sütött a nap. Sosem tudok betelni Vele.- Szeptemberben nem sok minden változott, dolgoztam kicsit, szerettem nagyon. - 17-én nyílt napoztam a Nemzetiben, és megleptem magam egy színházjeggyel. - október 11-én megnézem/tem az Én vagyok a Te c. előadást újra, így ott folytatom, ahol májusban abbahagytam. - de előtte még 29-én önként búcsút vettem a legjobb Barátomtól, azóta sem tudom feldolgozni a hiányát. még vérzik és nem is nagyon heged. - nem igazán szülinapoztam. - viszont állás interjúztam, amiből aztán nem lett semmi. - megnépszámláltak. - több támadás is ért, de ezekről nem veszünk tudomást, bár nekem nem megy könnyen. - egyre ritkulnak a boldog órák, de nagyon azok. - október 21-én a József Attila Színházban (ajándék bérlet) megnéztem Alekszej Arbuzov - Kései találkozás c. darabját Rendező: Kerényi Imre, szereplők: Huszti Péter, Piros Ildikó. nem nagyon hatott, valószínűleg nagyobb hatást gyakorolt volna rám Törőcsik Mari és Garas Dezső Alföldi rendezésében néhány évvel ezelőtt a Játékszínben, vagy a régi Mensáros-Tolnay féle változatot, de sajnos ezeket nem láttam. - személyit csináltattam, ami 24 óra alatt elkészült, ez számomra egy csoda. - évfordulóztunk. - november remekül indult, négy munka nélküli nappal. - lemondtam a szervizt. nagyon bánom, és hiányzik, de utálom a támadásokat. - 11-én József Attila Színház (bérlet 2. előadás) Sarkadi Imre - Elveszett paradicsom. Rendező: Csiszár Imre.

hmm. közel három hónap eltűnt az életemből

az elmúlt két hétben annyi viharon mentem keresztül, vagy annyi vihar ment rajtam keresztül, hogy szinte belegondolni is rettenet. mára már rendeződtek némileg a dolgaim, és a lelkem, de ennek nagy ára van.

viszont még mindig nincs kész, tehát szerelem... intenzíven

Gerald Durrell - Családom és egyéb állatfajták

Első mondat:

Ez annak az öt esztendőnek a története, amit én meg a családom Korfu szigetén, Görögországban töltöttünk.

[nagyon szerettem, végig kimondottan élveztem, humoros, szórakoztató, nagyon jó]

***

Végtére is csak egyszer halunk meg.

a sok-sok sorban állót mobiljeggyel beelőzve, meglátogattam kis barátaimat az Állatkertben.

csoda édesek

és még olyan picik... azt képzeltem már jobban megnőttek. persze újra és újra visszatértem megbámulni őket.

pocsék nyarunk van.

a lánynevű könyvesboltban összevásároltam egy csomó könyvet, 60-80%-os leárazás!!

végre sikerült megszabadulnom a borzasztóan rosszul megválasztott hajszínemtől.

nem jut eszembe más.

meghalt MGP.

amióta az eszemet tudom, ő volt. lehetett szeretni vagy nem. kritikusként főleg. valahogy sosem hittem, hogy egyszer nem lesz.

nem mondom, hogy nem volt meggondolatlan lépés, de már elég régen gondolkodtam rajta (lehet, hogy ellentmondás van a mondat eleje és vége között, de nincs)